Az óvodás korú gyermek alapvető tevékenységének tekintjük a játékot. A játék áthatja az óvodai nevelésünk egész folyamatát, a gyermekek minden tevékenysége a játékból nő ki, és oda tér vissza.

Ebből az alaptételből kiindulva az óvoda napirendjét, szokásrendjét úgy alakítjuk, hogy a játék legoptimálisabb feltételei adottak legyenek a kisgyermekeknek. Kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben, játékban elmerülve biztonságban érezze magát. Játéka közben igyekszünk őt megismerni és bizalmukat – mely végig kíséri az óvodás éveket – kiérdemelni.

A játék tehát, mint az óvodás korú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvónő számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermek fejlesztése érdekében: társakkal való kapcsolatteremtés, játékon belüli önállóság, kezdeményezőkészség kibontakozása, beszédkészsége fejlesztése, de általában az ismeretek közvetítése céljából.

Mivel a játék és tanulás szorosan összekapcsolódik ebben a korban és játék közben szinte észrevétlenül sajátít el ismereteket, ezért a játékot az óvodai tanulás legfontosabb színterének tekintjük.

A közvetlen környezet folyamatos megismerése, többoldalú tapasztalatszerzés központi kérdése a tanulási folyamatnak. Szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyenek részt ebben a folyamatban. Ezért a feladatokat, követelményeket az egyéni teljesítőképességükhöz mérten állítjuk. A nevelés egészén belül a tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, séták formájában megoldhatók a napirend bármely mozzanatában.

Az óvodai élet tevékenységformái közül egyetlen egyöntetűen végzendő, kötelező tevékenység: a mozgás, a torna.

Tervszerű, kötetlen formában zajlik:

- a rajz, mintázás, kézimunka
- az ének-zene, énekes játékok, valamint
- a külső világ tevékeny megismerése benne matematikai tartalmak

Közvetve kötelező tevékenység:

- a vers, mese és
- a hit felé növelő elmélkedések ideje, mivel mindkettő sajátságos, meghitt légkört igényel.